Okrug Gornjiban októbertől májusig egyhangúan, csendesen telnek a hétköznapok. A férfiak nagy része a hajógyárban vagy a tengeren dolgozik, a nők korán férjhez mennek és gyermeket nevelnek, a gyermekek iskolába járnak, az idősek a péknél vagy az orvosi rendelőben diskurálnak a hét eseményeiről.
Júniustól nyár végéig a falu népessége azonban sokszorosára nő. Az idény leginkább iskolazárástól iskolakezdésig tart. A tanítási szünet első napjától szeptember elsejéig ugyanaz a naptejillatú zsibongás tölti meg élettel ezt a szigetet évről évre; hetente-kéthetente megújuló színárnyalatokkal és nyelvjárásokkal. A turistákon kívül a hazai erők is szép számban megjelennek újra és újra; ki a fővárosból jön a szabadságát eltölteni családi nyaralójában, mások a szezonon kívül hátrahagyott apartmanházaikat adják ki a téli láblógatás reményében, és a háború alatt külföldre szakadtak is szívesen látogatnak haza ilyenkor.
Az évad központja pedig kétséget kizáróan az üdülőfalu hosszú strandja. Apró kavicsos partszakasz egy szárazföld felé néző öbölben, rajta egymás teraszába nyíló kávézók, koktélbárok és bisztrók végeláthatatlan sora. A város felől érkezve az első kávézó pedig a Kávézó. A munkahelyem.
Tizenhét asztal, egyenként négy-négy székkel, hintaágyakkal egy száz négyzetméteres pepita köves teraszon, húsz napozóágy a parton. A terasz közepén kicsi bódé. Zárható, cseréptetős. Ez volt maga a pult. Benne kávégép, hűtők, péksüteményes pult, sörcsapok, poharak és csészék százai, mosogató, az elengedhetetlen jéggép, göngyölegek. Linóleum.
Kínálatában tipikus tengerparti kávézó, ottani megjelölésében caffe bar volt; elsősorban kávék, mérsékelt minőségben, üdítők, sörök és borok, kiváló minőségben. Délelőtt fogyott a péksütemény, napnyugta után koktélokra váltott a közönség.
A Kávézó egész évben nyitva tartott. Szezonon kívül kora reggeltől kora estig, ilyenkor két vagy legfeljebb három helyi lány vitte a boltot. Szezon alatt azonban látástól vakulásig ment a munka, megerősített személyzettel. Ehhez az erősítéshez tartoztam én is meg még két helyi fiatal, illetve szemtelenül fiatal helyi. Az ottani tizenpár éves lányok és fiúk a zsebpénzüket, tandíjukat, áhított motorbiciklijük árát a nyári munkájukból fedezik. Leginkább kávézókban felszolgálóként vagy apartmanokban takarítóként, illetve egyéb turistaprogramok lebonyolításánál. Szorgalmasak, valóban nagyon szorgalmasak, amíg a kívánt összeg összegyűlik. Utána pille-huss, egyik napról a másikra továbbállnak.
Remek csapatot szedett össze arra a nyárra a šef (ejtsd: séf, vagyis a Főnök). Az állandó lányok, Kristina és Katarina kedvesek és rutinosak voltak. A kisujjukban volt a Kávézó minden rezdülése, végtelen eleganciával, megbízhatóan vezették azt a mindennapokban. Öröm volt velük dolgozni.
Az átmeneti munkaerő, velem egyetemben, roppant lelkes volt. Egy orvosi egyetemista srác, Davor és egy gimnazista lány, Nela. Rendezvények alatt pedig jött egy koktélos fickó, Joke. Na velük még nagyobb öröm és móka volt dolgozni. Tulajdonképpen hamar elfogadtak. Bár az elején úgysem értettem, hogy ez valóban így történt-e. Az első hetekben szemrebbenés nélkül az orrom előtt beszéltek ki. Nyilván leesett ez, hiszen mindig sandán néztek és Mađaricaként (a magyar lány) emlegettek. Később, mikor egyre többet értettem és erre rá is jöttek, ez nem változott semmit. Csak már cinkosan mosolyogtak hozzá, és remekül szórakoztak a válaszaimon.
A Főnök ízig-vérig magyar volt. Dörzsölt, gyorseszű, gyorsan reagáló, nehezen alkalmazkodó. Hatalmas tapasztalattal és elvárásokkal érkezett, tiszta és a helyieknek is előnyös üzleteket vitt, így hamar megvetette a lábát és elfogadtatta magát a szigeten. Pár év alatt a keze alá tartozott egy panzió, két étterem és a Kávézó. A családja itthon maradt, ezért folyamatosan ingázott, de a gyeplőt, azt nem eresztette. Sohasem panaszkodott az alkalmazottaira, dolgainak alakulásáról is mindig nagy alázattal és hálával beszélt, mégis olyan érzésem volt, mintha nem merné az ottaniakra bízni a birodalmát, egy percre sem. Miért nem magyarokat alkalmazott? Őszintén? Szomorú tény, de rafinált fajta a magyar. A helyiek egyszerűek ugyan és folyamatos irányítás kell a használható munkájukhoz, de megkérdőjelezhetetlenül becsületesek és lojálisak. Ez tulajdonképpen szó szerint megfizethetetlen.
Akkor én miért lettem kivétel? Ismerte a történetemet, ismerte a referenciáimat. Mindent értett. (Később.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: