1.0egy tengerparti teraszrólhttps://egytengerpartiteraszrol.cafeblog.huseficahttps://egytengerpartiteraszrol.cafeblog.hu/author/sefica/<p style="text-align: justify"><span style="color: #555555">Okrug Gornjiban októbertől májusig egyhangúan, csendesen telnek a hétköznapok. A férfiak nagy része a hajógyárban vagy a tengeren dolgozik, a nők korán férjhez mennek és gyermeket nevelnek, a gyermekek iskolába járnak, az idősek a péknél vagy az orvosi rendelőben diskurálnak a hét eseményeiről.</span></p> <p style="text-align: justify">Júniustól nyár végéig a falu népessége azonban sokszorosára nő. Az idény leginkább iskolazárástól iskolakezdésig tart. A tanítási szünet első napjától szeptember elsejéig ugyanaz a naptejillatú zsibongás tölti meg élettel ezt a szigetet évről évre; hetente-kéthetente megújuló színárnyalatokkal és nyelvjárásokkal. A turistákon kívül a hazai erők is szép számban megjelennek újra és újra; ki a fővárosból jön a szabadságát eltölteni családi nyaralójában, mások a szezonon kívül hátrahagyott apartmanházaikat adják ki a téli láblógatás reményében, és a háború alatt külföldre szakadtak is szívesen látogatnak haza ilyenkor.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://egytengerpartiteraszrol.cafeblog.hu/files/2014/06/baywatch.jpg"><img class="alignright size-full wp-image-138" src="https://egytengerpartiteraszrol.cafeblog.hu/files/2014/06/baywatch.jpg" alt="Milicevo Toc" width="280" height="200" /></a></p> <p style="text-align: justify">Az évad központja pedig kétséget kizáróan az üdülőfalu hosszú strandja. Apró kavicsos partszakasz egy szárazföld felé néző öbölben, rajta egymás teraszába nyíló kávézók, koktélbárok és bisztrók végeláthatatlan sora. A város felől érkezve az első kávézó pedig a Kávézó. A munkahelyem.</p> <p style="text-align: justify">Tizenhét asztal, egyenként négy-négy székkel, hintaágyakkal egy száz négyzetméteres pepita köves teraszon, húsz napozóágy a parton. A terasz közepén kicsi bódé. Zárható, cseréptetős. Ez volt maga a pult. Benne kávégép, hűtők, péksüteményes pult, sörcsapok, poharak és csészék százai, mosogató, az elengedhetetlen jéggép, göngyölegek. Linóleum.</p> <p style="text-align: justify">Kínálatában tipikus tengerparti kávézó, ottani megjelölésében caffe bar volt; elsősorban kávék, mérsékelt minőségben, üdítők, sörök és borok, kiváló minőségben.  Délelőtt fogyott a péksütemény, napnyugta után koktélokra váltott a közönség.</p> <p style="text-align: justify">A Kávézó egész évben nyitva tartott. Szezonon kívül kora reggeltől kora estig, ilyenkor két vagy legfeljebb három helyi lány vitte a boltot. Szezon alatt azonban látástól vakulásig ment a munka, megerősített személyzettel. Ehhez az erősítéshez tartoztam én is meg még két helyi fiatal, illetve szemtelenül fiatal helyi. Az ottani tizenpár éves lányok és fiúk a zsebpénzüket, tandíjukat, áhított motorbiciklijük árát a nyári munkájukból fedezik. Leginkább kávézókban felszolgálóként vagy apartmanokban takarítóként, illetve egyéb turistaprogramok lebonyolításánál. Szorgalmasak, valóban nagyon szorgalmasak, amíg a kívánt összeg összegyűlik. Utána pille-huss, egyik napról a másikra továbbállnak.</p> <p style="text-align: justify">Remek csapatot szedett össze arra a nyárra a <em>šef</em> (ejtsd: séf, vagyis a Főnök). Az állandó lányok, <em>Kristina</em> és <em>Katarina</em> kedvesek és rutinosak voltak. A kisujjukban volt a Kávézó minden rezdülése, végtelen eleganciával, megbízhatóan vezették azt a mindennapokban. Öröm volt velük dolgozni. Az átmeneti munkaerő, velem egyetemben, roppant lelkes volt.  Egy orvosi egyetemista srác, <em>Davor</em> és egy gimnazista lány, <em>Nela</em>.  Rendezvények alatt pedig jött egy koktélos fickó,<em> Joke</em>. Na velük még nagyobb öröm és móka volt dolgozni. Tulajdonképpen hamar elfogadtak. Bár az elején úgysem értettem, hogy ez valóban így történt-e. Az első hetekben szemrebbenés nélkül az orrom előtt beszéltek ki. Nyilván leesett ez, hiszen mindig sandán néztek és <em>Mađarica</em>ként (a magyar lány) emlegettek. Később, mikor egyre többet értettem és erre rá is jöttek, ez nem változott semmit. Csak már cinkosan mosolyogtak hozzá, és remekül szórakoztak a válaszaimon.</p> <p style="text-align: justify">A Főnök ízig-vérig magyar volt. Dörzsölt, gyorseszű, gyorsan reagáló, nehezen alkalmazkodó. Hatalmas tapasztalattal és elvárásokkal érkezett, tiszta és a helyieknek is előnyös üzleteket vitt, így hamar megvetette a lábát és elfogadtatta magát a szigeten. Pár év alatt a keze alá tartozott egy panzió, két étterem és a Kávézó. A családja itthon maradt, ezért folyamatosan ingázott, de a gyeplőt, azt nem eresztette. Sohasem panaszkodott az alkalmazottaira, dolgainak alakulásáról is mindig nagy alázattal és hálával beszélt, mégis olyan érzésem volt, mintha nem merné az ottaniakra bízni a birodalmát, egy percre sem. Miért nem magyarokat alkalmazott? Őszintén? Szomorú tény, de rafinált fajta a magyar. A helyiek egyszerűek ugyan és folyamatos irányítás kell a használható munkájukhoz,  de megkérdőjelezhetetlenül becsületesek és lojálisak.  Ez tulajdonképpen szó szerint megfizethetetlen.</p> <p style="text-align: justify">Akkor én miért lettem kivétel? Ismerte a történetemet, ismerte a referenciáimat. Mindent értett. (Később.)</p>richhttps://egytengerpartiteraszrol.cafeblog.hu/files/2014/06/baywatch-150x150.jpg150150