egy tengerparti teraszról

Csomagolás. Újracsomagolás

2006-ban indultam útnak. Igazán semmi különös nem történt az életemben, ami arra késztetett, hogy elmenjek. Nem volt szerelmi bánatom. Sosem volt szerelmi bánatom. Nem veszítettem el az állásomat. Tartós, előrelépési lehetőségekkel kecsegtető munkám volt. Kényelmes munkám volt. Kalandvágy sem buzgott bennem feltétlen. Életem első 30 évében az összes sorsterelővel intenzíven megismerkedtem. Tapasztalatokkal és építőkockákkal tele volt a padlásom. Spirituális fejlődésem a maga medrében haladt és még az  étrendemmel is elégedett voltam.

Kettőezerhatban indultam hát útnak, mert igazán semmi különös nem történt az életemben, ami maradásra bírt volna. A harmincas éveim elején jártam.  Nem sok olyan lehetőségem volt odáig, amit helyesen használtam ki; ugyanazon az akadályon többször is elbukva, hibákat kétségbeejtő egymásutánban halmozva lavíroztam. Nem sok olyan útjelző tábla volt, aminél ne a rögösebb irányba fordultam volna korábban és jó ideje egy helyben, ugyanabban a kátyúban vesztegeltem.

Nekiálltam hát csomagolni a bőröndömet, újracsomagolni a környezetemet.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!