Harmadszori, hajthatatlannak mondható megjelenésemmel rászolgáltam végre, hogy hozzáférjek az egészségügyi vizsgálataim eredményéhez és megkapjam a kötelező végleges pecséteket, igazolásokat. A kék-fehér blúzos főorvosnő arcán minden alkalommal valami beletörődő fájdalom suhant át, mikor meglátott. Utoljára már csak egy szemtelen Kako ste? (Hogy van?) formulával köszöntöttem és feliratkoztam nála a  HACCP-s tanfolyamra, ami aznap este kezdődött. Útban a további teendők felé a piacon át sétálva […] Tovább

Úgy is lett. A pesti srác állandó sofőröm lett. Utolsó utalás a leutazásra, hogy az nem csak embert próbáló volt, de a 17 éves autó termosztátját sem kímélte. A pesti srác csak annyit kért cserébe a további fuvarokért, hogy segítsek neki eljutni az autószerelőig. 100 méter híján ez majdnem ment a kocsival is, de akkor […] Tovább

Pontosan emlékszem, hogy a leutazás enyhe kényelmetlenségét egy szempillantás alatt feledtetni tudta velem a mediterrán vidék örökre kőbe vésett mégis szikrázó szépsége. A víz éles és tiszta kéksége, az olajfák sűrű, mély zöldje, mézes leanderillat, kabócák ciripelése, kacskaringós, köves utcák, buja rozmaringbokrok és a házaik előtti padon hűsölő helybéliek köszöntöttek a hosszú út után. (Vagy előtt, ugye.) Belélegezve az […] Tovább

Már zajlott a labdarúgó-világbajnokság pár napja és aznap este játszott a horvát válogatott a brazilokkal. Volt egy olyan szokásom, hogy külföldi nyaralások alkalmával az ország csapatának mezéből vettem egy piaci példányt, mert kedves gesztusnak és jó emléknek tartottam, no meg a focit is szeretem. Horvát mezem is volt, 9-es, Sukeres, néhány évvel korábbról, amikor Édesanyámmal […] Tovább

Pár héttel korábban a munkaadóm elküldte nekem a lenti munkavállaláshoz szükséges intézendők listáját, aminek egy részét már otthon elkezdhettem letudni. Olyanokat mint bizonyítványok fordíttatása, erkölcsi bizonyítvány kikérése, kérvények kitöltése; így – gondoltam én – nekem már csak pár formálisnak tűnő teendőm marad a leérkezés után és mivel a szezon kezdetéig még akad pár napom, pikk-pakk […] Tovább

Június 11-én délután indultunk. Egy budapesti srác fuvarozott le a 17 éves VW Polojával. Kényelmetlenül sok poggyászt erőltettünk a kis autóba. 17 órán át tartott az út, néhányszor elforrt a hűtővíz, jó néhányszor leparkoltunk pihenni, sokszor fogyasztottunk kávét. Másnap délelőtt értük el a tengerpartot. Pesti srác fáradt volt, én kíváncsi és talán nyugtalan. Az utazás viszontagságai nem […] Tovább

2006-ban indultam útnak. Igazán semmi különös nem történt az életemben, ami arra késztetett, hogy elmenjek. Nem volt szerelmi bánatom. Sosem volt szerelmi bánatom. Nem veszítettem el az állásomat. Tartós, előrelépési lehetőségekkel kecsegtető munkám volt. Kényelmes munkám volt. Kalandvágy sem buzgott bennem feltétlen. Életem első 30 évében az összes sorsterelővel intenzíven megismerkedtem. Tapasztalatokkal és építőkockákkal tele volt a padlásom. Spirituális fejlődésem […] Tovább